Nem tudom, ki hogy van vele, én szeretem Marina Abramović performanszait. Van azonban egy olyan, ami minden alkalommal, amikor eszembe jut, mély szomorúsággal, sőt undorral vegyes félelemmel tölt el, rettenetesen felkavar. Ez a Ritmus 0, melynek során 1974-ben a nápolyi Studio Morrában hat órán keresztül állt a közönség előtt, miközben ők azt tehettek vele, amit csak akartak. Arra volt kíváncsi, hogy ha minden felelősséget magára vállal, bármi történjen is, vajon mit tesznek az emberek.
Egy asztalon 72 darab különféle tárgyat helyezett el, virágot, mézet, rúzst, fésűt, szappant, láncot, kalapácsot, baltát, fűrészt, pengét, ostort, és egy megtöltött fegyvert és a teremben kihelyezett egy útmutató, melyben leírta, hogy bárki, bármelyik tárgyat kedve szerint használhatja este 8 óra és hajnali 2 óra között, minden felelősség az övé.
Mint utóbb elmondta, a közönség eleinte kedves, tapintatos volt, de az aztán egyre inkább felbátorodtak, és egyre agresszívabban viselkedtek. Letépték, szétvagdosták a ruháját, sebeket ejtettek rajta, égő csikket nyomtak el a bőrén, megvágták a torkát, hogy kiszívják a vérét, szexuálisan zaklatták. A megtöltött pisztolyt a fejéhez és ujját a ravaszra helyezték. Ekkor kisebb dulakodás tört ki, végül valaki elvette a fegyvert.
Pontosan 6 óra után, ahogy tervezte “megszűnt kiszolgáltatott bábunak lenni” és a közönség felé indult, ők pedig elszaladtak, mert mint így már senki nem akart vele konfrontálódni. Amikor visszatért a hotelbe, ahol megszállt, a tükörbe nézve egy ősz foltot fedezett fel a hajában…
Íme, a performansz kapcsán készült videó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: