Kálnay Adél: Kérdés Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?Sétálni télen kigombolt kabátban,szalonnát szúrni fagyos ágra,nem vadászni nyúlra, fácánra.Koldus kezébe kenyeret nyomni,csábítók között hűnek maradni,házad kapuját kitárni,hadd jöjjön hozzád akárki.Kisgyerek könnyét letörölni,senkivel soha nem pörölni,dermedt verébért hajolni porka hóba,más baját sosem hozni szóba.Békét, nyugalmat, szépséget akarni,adni, adni, mindig csak adni.Tökéletesre lelni egy madár dalában…Lehet-e jónak lenni…
Tovább »
…Mert tél jön mindjárt, és hideg, ésmi lesz veled, ha nincs cicád?Ki bújik be, hogy melengessen, melléd a takaró alá?Ki dorombol füledbe éjjel?(mancsát arcodra fekteti)Ki kelt hajnalban nyávogással,hogy rögtön enni adj neki?…Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,öledbe mászik, éles karmaibehúzva, puha tappancsokon sétálaz életedben. Alig hallani.Bundájából kipattognak a szikrák,ágyadra gömbölyödik és dagaszt.Bújj mellé, tanulj dorombolni… Tovább »
„Bármekkora esernyőd is van, egyszer úgyis vizes leszel.” Sting... 
“Amikor az élet térdre kényszerít, tökéletes helyzetben vagy az imához.” Dr. David R. Hawkins... 
„… mint nyárfa bolyha szerteszét a szélben, úgy legyek én az emberek szívében” (Garai István – Tóparton tűnődő)... 
A kapu zárva,lakatja rozsdás,nyitni próbálnám,de nem merem,mögötte szunnyadrégi életem,lánc csikorogvahullana porba,metsző zajávalkarcolná szívem… Forrás: https://www.pieris.hu... 
“Van a híd… Egy pici, romos erdei kőhíd. Talán évek, évtizedek óta nem lépett rá senki. Környékét belepte a gaz, köveit a moha. Már senkinek nem fontos. Ám egy napon két ember érkezik. Felfedezik a kis hidat. Felfedezik maguknak. Letelepednek rá. És ezen a napon a híd életre kél. Mert ezen a napon sokkal… 